Blog • erotikus hírek és cikkek Megtekintve 5576 alkalommal

Létezik-e szerelem első látásra, vagy csak a nyálas popslágerekért felelős dalszövegíró-lobbi aknamunkájának köszönhetően terjedt el széles körben ez a téveszme? És mit mond minderről a tudomány, pontosabban a biológia?

Miért is vonzó gondolat sokak számára az, hogy egyetlen másodperc alatt szerelemre lobbanjanak? Biztos vannak, nem is kevesen, akik a sorsszerűséget és a végzetüket vélik felfedezni a villámcsapásként jelentkező vonzalom erejében, és azt hiszik, a többi már gyerekjáték lesz. Akár így van, akár nem, az evolúció is rendesen beleszól a párválasztás rítusába, ráadásul túlságosan is nehézsúlyú játékos ahhoz, hogy csak úgy elfeledkezzünk róla.

Szerelem első szaglásra
Akár így is módosíthatnánk az ismert mondást, hiszen a huncut feromon, ez a testünkben található kémiai vegyület is nagy szerepet játszik a végzetes vonzerő kialakulásában. Egy szippantás, és tényleg egy pillanat alatt eldőlhet minden.

Persze azért az udvarlási stratégia kialakítását így sem úszhatjuk meg, az azonban eléggé biztosnak látszik, hogy a szerelem mágiáját rengeteg biológiai és kémiai összetevő határozza meg, és még koránt sem fejtettünk meg minden titkot ezen a téren. Ráadásul a természet ez esetben is eltérő lapokat osztott a két nem képviselőinek.

Tudományos kísérletek igazolják ugyanis, hogy a férfiak esetében igenis számít a "szemrevételezés" hosszúsága, intenzitása, míg a nők képesek anélkül is elmerülni egy férfi szempárban, hogy bármilyen komoly hatást váltana ki belőlük az adott illető.

A jelzések küldése-fogadása színtiszta biológia, mégis sokunknak tanulni kell ezt is, és nem csak a tekintet számít. A hangszín, a beszéd sebessége, a természetes testszag milyensége, mind fontos tényezők. Akár a kéz formája is rögtön kiválthat vonzalmat, vagy taszítást. Ugyanakkor, a pszichológiai kutatások azt a véleményt erősítik, hogy bár a vonzalom tényleg nagyon gyorsan kialakulhat, ám a hatás tartóssága, a vonzalom fenntartásának képessége már jóval kevésbé magyarázható vagy tanítható. Itt már kevésbé boldogulunk a tarka-barka kémia ismeretével.

Milyen célja lehet az evolúciónak a párválasztással?
Bármilyen lehangolóan hangzik is, de nem a rendkívüli és különleges egyedek kiválasztása. A természet ugyanis, ahogy azt számtalan ide vonatkozó vizsgálat megerősítette már, a jól bevált, mondhatni átlagos tulajdonságok fenntartását erőlteti.

Többek között ez is magyarázza, hogy miért nem ritkák azok a párok, ahol hatalmas méret- vagy súlykülönbségek vannak. Nem a sors szeszélye boronálja össze a látványosan különböző adottságú szerelmeseket, hanem Természet Anyánk áldásos munkája.

Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést: tényleg kizárólag a természet kénye-kedvének lennénk kiszolgáltatva a párválasztási játszmák során? Nem a sorsunk diktál, hanem a nyughatatlan vegyületek fújnak riadót, amikor egy másodperc alatt szerelembe zuhanunk?

Elég lohasztó kilátás, valljuk be, de számolnunk kell ezzel a forgatókönyvvel is! Vigasztalhat azonban minket egy másik tény. Ha körülnézünk akár csak szűk közegünkben, máris láthatunk olyan meghökkentő és érthetetlen kapcsolatokat, házasságot, melyeket elnézve joggal gyanakodhatunk.

Hiszen, hiába vagyunk megáldva az érzékszervek sokaságával, hiába hívjuk segítségül az illatok, színek, formák garmadáját, választásaink sokszor mégis mintha egy jól ismert mondást igazolnának vissza: a szerelem vak.

Legalábbis első látásra...