Blog • erotikus hírek és cikkek Megtekintve 10128 alkalommal

Két út között - biszexualitás


Két út között - biszexualitás
Lehet férfit és nőt egyaránt kívánni? A biszexualitás a szexuális hovatartozás olyan megfoghatatlan kategóriája, ami zavarbaejtő átmenetet kínál az egymástól elhatárolódó heteroszexuális és homoszexuális közösségek számára.

Kikről beszélünk?
Vajon mi a különbség, ha egy, magát heteroszexuálisnak valló nő vonzónak tart egy másik nőt, és mi történik, ha egy férfi érez hasonlóképp egy másik férfi iránt? A nők esetében jóval megértőbb és elfogadóbbnaktűnik a társadalom, hiszen úgy tűnik két női test összefonódása megbocsájthatóbb, mintha ugyanez a férfiakkal történne. Ilyenkor hajlamosak vagyunk egyből a homoszexuális jelzővel dobálózni. Miért is? Mert a férfiakról alkotott képünkbe nem fér bele a tény, hogy a férfi számára is lehet vonzó, férfias vagy akár szép egy másik hím. A világról alkotott képünkbe ez nem iliik, és nem csak a nők vannak ezzel így, a férfi maga is megkérdőjelezi saját szexuális egészségét, ha hasonló érzelmeket, gondolatokat fedez fel magában.

Biszexuálisnak az olyan embert tekintjük, aki nem kizárólag az ellenkező nem iránt vonzódik, azaz nem heteroszexuális, és nem csak a saját neme felé, azaz nem homoszexuális. A két végpont között azonban igen széles az a spektrum, ahol elhelyezhetjük magunkat, s valójában az a legritkább, hogy valaki eredendően e két végpont valamelyikéhez tartozzon. Kinsey nullától hatig terjedő skálát hozott létre, ahol egytől ötig helyezkedtek el azok a minták, amik a biszexualitás valamely formáját testesítették meg, azaz akiknek életében rendszeresen, alkalomszerűen, esetleg egyszeri alkalommal előfordult már, hogy olyan neművel kerültek szexuális kapcsolatba, amilyennel elvileg nem szoktak. Hogy mégis többnyire szigorúan két táborra osztva szemléljük a társadalmat, az az évszázadok alatt kialakult, a kollektív tudatba vagy tudatalattiba beépült erkölcsi minták miatt lehet, s alapvető kategorizálási hajlamunk is a dualizmus felé mutat.

Hordott terhek
Európát igen erősen átitatták a keresztény hagyományok, s még a nem hívők életében is igen erősen dominálnak azok a viselkedési minták, amik - többek között - a keresztény értékrend következtében alakultak ki. Ide sorolhatjuk elsősorban a monogámiát, de egészen az alapoktól kezdve az emberi testtel kapcsolatos hozzáállást is, azaz annak eltakarását, a test és a testiség, a szexualitás és annak széles spektrumú megnyilvánulásainak elfojtását, szabályozásást, de legalábbis elhallgatását. A felszín alatt persze tudvalevő, hogy sem a monogámia, sem a kötelező heteroszexualitás nem jellemző, a házasságtörések, kapcsolati félrelépések gyakoribbak, mint a hűség, s ezek között szép számmal akadnak az azonos neműekkel folytatott szexuális viszonyok is. Nem csak nők, férfiak tömegei is gyakran lépnek félre házasságaikból saját nemüket választva.

A normálisnak tartott szexuális viselkedésről, szerepekről és fantáziákról alkotott normákat minden társadalom lassan, évszázadok alatt alakította ki, s ezek a mai napig mozgásban vannak. Tudjuk, a görögök úgy tartották, a legkiválóbb férfiak férfi társaikhoz vonzódnak, semmi kirívó nem volt benne hát, ha férfi férfival hált, s a szabad test, a szép test kultusza is erősen áthatotta az akkori embert. Leegyszerűsítve a folyamatokat később ezt felváltotta a keresztény erkölcsösség, s életbe lépett a heteroszexualitás és a gyermeknemzés céljából gyakorlott házasélet. A szexualitás és egyáltalán, a párkapcsolati, magánéleti kérdések hivatalosan nem voltak a közbeszéd tárgyai, s hosszú, igen hosszú ideig bizonyos viselkedési formák, mint például a homoszexualitás üldözése általánosan elfogadott gyakorlat volt.

Változások valójában a huszadik század elején kezdtek apránként megjelenni, ami sok apró tényező e szempontból szerencsés együttállásának köszönhető. A XIX. századra kialakult nemi szerepek és az ezekhez kapcsolódó minták, valamint az ezeken kívül esők degeneráltaknak való megbélyegzése lassú fordulóponthoz érkezett, legalábbis szakmai szempontból. Magának a társadalomnak is igénye támadt a bekövetkezett gazdasági s egyéb változások miatt a nemi szerepek újradefiniálására, s szép lassan kialakult a pszichoanalízis módszere, valamint a szexológia tudománya is

Börtön helyett gyógykezelés
A széleskörű elfogadáshoz azonban ekkor még nem vezetett út, ami történt, mindössze annyi, hogy az addig bűnnek, elfajzásnak tekintett szexuális viselkedéseket tanulmányozni, vizsgálni kezdték, s a bűnösség elvét felváltotta a betegség, azaz biológiai okokkal kezdtek magyarázni az erkölcsiek helyett. Kezelés, és nem börtön várt az érintettekre innentől kezdve. (Sokan a kettőt kombinálták elméleteikben, azaz a szerzett és az öröklött bűnök kettősségét hangsúlyozták.) Az újonnan megjelent szakterületek dokumentálni kezdték a normálistól eltérő szexuális viselkedéseket, fajtákat állapítottak meg, s ehhez hozzárendelték a bizonyos fajta embert. Vizsgálták a homoszexualitást, a biszexualitást, a transzvesztitizmust a transzneműséget, s mindezzel akaratlanul is - sőt, olykor kifejezetten akaratuk ellenére - ők maguk segítettek az új nemi identitások kialakulásában.

Nem sikertörténet azonban ez a szemléletváltás, a hitleri Németország szexualitással kapcsolatos kérdéseit és egész Európa alapvető hozzáállását jól jellemzi, hogy a homoszexualitásért járó börtönbüntetést meghatározó törvény az 1960-as évekig érvényben volt. De nem csak Németországban tartották magukat ezek a szabályok, szerte a kontinensen hasonló törvények maradtak sokáig életben. Az orvosi munka csak remény volt tehát, a háború utáni időkben a szexológia szinte teljesen kihalt, később Amerikában kapott új lendületet.

A megbélyegzés és az ehhez kapcsolódó ismeretlentől való félelem mindezek miatt meghatározó elemévé vált az egyén szexuális hovatartozásának kérdésében, s láthatjuk, a homoszexualitás, s a többi, normálistól eltérő szexuális viselkedés még napjainkban sem tartozik a legelfogadottabb jelenségek közé. A férfi ne vonzódjon a hozzá hasonlóhoz, ne akarjon más férfinak tetszeni, más férfival fantáziálgatni, és legkevésbé se akarjon más férfiakkal szexelni. Nőknél a helyzet kicsit más, két női test megítélése manapság ismét új szempontok alapján más kategóriába esik, de a biszexualitás az, amihez viszonyulni, amit fölvállalni még mindig nem sikerült. Megfoghatatlan terület ez, amivel kapcsolatosan senki nem ragadtatja magát szélsőséges kinyilatkoztatásokra, talán éppen saját, elfojtott, de meglévő vágyai és fantáziái miatt, talán pedig azért, mert kategórián kívülinek érzi magát. S hogy hogy néz ki ez a gyakorlatban?

A gyakorlatban
Számos férfi előszeretettel néz férfipornót, és szexuális fantáziálgatások során is könnyen előfordul, hogy vágyaikban a nők helyett az erősebbik nem képviselői jelennek meg, s tudjuk azt is, az anális izgatást a férfiak nagy része kifejezetten élvezi. Nőknek jellemzően még kisebb ellenérzésük van, ha arról van szó, már nőt kell megérinteniük, így ők könnyebben valósítják meg álmaikat a gyakorlatban is. Sőt, manapság egyre többen kifejezetten a nagyközönség számára adnak elő leszbikus jeleneteket, de azon túl, hogy ezt társadalmilag elemeznénk, látnunk kell benne azt a kettős mércét, ami nőket és férfiakat különbözőképpen ítél meg. A vágy mindkét nem esetében ugyanúgy ott van, de a nők könnyebben dobják le gátlásaikat, s könnyebben élik meg, de legalábbis könnyebben vállalják fel, ha egy másik nővel bonyolódtak szexuális kapcsolatba, a hírességek között is inkább nők büszkélkednek ilyen történetekkel, gondoljunk például Angelina Jolie-ra.

A társadalmi elfogadás nők esetében fakadhat egyrészt a pornóból, annak hatásából, hogy ott szinte kötelező elem a leszbikus jelenet, ami azon túl, hogy a férfi fantázia szimulálását szolgálja, a nőket ugyanúgy izgatja. Két férfi egy jelenetben szigorúan úgy szerepel, hogy nem érnek egymáshoz, legalábbis ami a pornó leggyakoribb irányzatait illeti. Ott van ezen felül az a gátlás, hogy a férfiak nem befogadó típusok, azaz nehezebben veszik rá magukat, hogy magukgba fogadjanak egy másik embert, s a náluk erőteljesebben megmutatkozó homofóbiát is sokan erre vezetik vissza.

Még mindig számos félreértés vár tehát eloszlatásra a biszexualitást illetően, el kell fogadnunk, hogy a szexuális orientáció nem fekete vagy fehér, hogy vannak, akik nőket és férfiakat egyaránt kívánnak. Téves azonban az a megállapítás is, hogy az emberek döntő többsége biszexuális, egyes felmérések szerint csupán pár százalék tekinthető valóban annak. Kérdés az is, az egyén szexuális szabadsága mennyire összeegyeztethető a társadalmi akarattal, s hogy a biszexualitás elfogadása, kibeszélése azért ütközik-e nehézségekbe, mert a homoszexualitás a mai napig kényes kérdés.


Az Ország Boltja 2020 - Ferfialom.com

Mit akarnak a nők? Most kiderül!
Megtekintve 4420 alkalommal

Mit akarnak a nők? Most kiderül! Egy friss felmérés szerint a magyar nők közel fele szeretné, ha párja többet sportolna és aludna, valamint jobban törődne arcbőrének ápolásával.

Szigorúan titkos női fantáziák
Megtekintve 5697 alkalommal

Szigorúan titkos női fantáziák Egy fantázia nem jelent feltétlen olyan dolgot, amire valójában vágyunk. Elég csak képzelődni, álmodozni – nem feltétlen akarjuk az életben is megtapasztalni.

Anális pajzánságok - Te hagynád magad hátulról?
Megtekintve 7813 alkalommal

Anális pajzánságok - Te hagynád magad hátulról? Mindenkiben lapul egy kis hátsó szándék?

Pénisz-kérdések: elég nagy-e?
Megtekintve 17440 alkalommal

Pénisz-kérdések: elég nagy-e? Örök kérdés a férfiak körében -„vajon elég nagy a péniszem?” De tudjuk-e, mi a „normális” nemiszerv-méret, vagy csak úgy hisszük?