Blog • erotikus hírek és cikkek Megtekintve 7055 alkalommal

Persze úgyis folyton-folyvást velünk vannak elfoglalva, szeretnek, kiszolgálnak minket. Meg néha ki is dobnak! Hogy miért? Mert van néhány olyan tulajdonság, amelyet egyszerűen nem bírnak elviselni!

Félreértés ne essék, természetesen a nők sem tökéletesek, sőt! És azt sem állítjuk, hogy minden férfiban megtalálhatóak ezeket a rossz tulajdonságok!

De mégis, néha nem árt egy kis általánosítás annak érdekében, hogy ne csalódjunk túl nagyot! Ha a következő dolgokat felfedezzük magunkban, az még nem jelenti azt, hogy azonnal szakítani fog velünk. De azért vigyázzunk!

Hűtlenek? A "halálos vétkek" között az élen szerepel az állandó vadászösztön. Mi is lehet rosszabb érzés annál, amikor párunkat egy másik nővel az ágyban találjuk, vagy amikor ismerőseink arról számolnak be, hogy látták a kedvest egy idegen lánnyal csókolózni?

Hogy miért is tesszük ezt? Talán nem is mindig a szex miatt, inkább azért, hogy bebizonyítsuk magunknak, még mindig képesek vagyunk a csábításra!

Kisfiúk? Míg a kapcsolat elején szexis csábítóként jelenik meg a férfi, egy idő után sokszor mégis előbújik belőle a kisfiú, akit babusgatni, istápolni kell. És mivel a nők vérében benne van az anyaság, egy ideig örömmel teszik is ezt. Hangsúlyozom: egy ideig.

Valószínűleg előbb-utóbb elegünk lesz abból, hogy párjuk gyakorlatilag úgy él mellettük, mintha saját anyukájával lakna együtt.

Mérhetetlenül lusták? A legtöbb nő szerint igen, és ne csak arra gondoljunk, hogy nem takarítunk, nem főzünk. Ez sokak szerint egyszerűen azért van, mert még mindig az emancipáció előtti kép él bennünk a feleségről, barátnőről. Vagyis hogy az asszony csak dolgozzon otthon.

Ahogy a háztartás, úgy a közös nyaralás, a közös bulizás és a közös ajándékvásárlás megszervezésének terheit is a nőknek kell vinniük. És ez sok nő szerint még idegesítőbb, mint az, ha a szerteszét hagyott zoknit nem szedjük össze reggelente.

Ha egyáltalán eljutnak velünk odáig, hogy egy ágyban kelünk fel. Mert valahogy a fenyegetettség szikrája jelenik meg a szemünkben, mihelyt az együttlakásról, ne adj Isten, a házasságról lenne szó. Kapcsolatfóbiások vagyunk? Bizony!

Mégis pont ez bizonyítja azt, hogy mennyire szeretnek minket, mindenféle rossz tulajdonságunk ellenére. Hiszen ha képesek lennének velünk leélni az életüket, csak lehet bennünk valami! Vagy bennük: a remény, hogy meg tudnak minket nevelni! Pedig ... nem lehet! :)