Blog • erotikus hírek és cikkek Megtekintve 6936 alkalommal

A részidős házasság kifejezés bár úgy hangzik, mintha csak szebb fogalom lenne a különköltözésre vagy az afférra, mégsem az. Egyre több pár él hét közben külön, és csak hétvégén töltik együtt az idejüket.

Az ilyen helyzetben élők számára ez egy érzékeny téma, és sokan nem szívesen beszélnek róla. Megkérdeztünk néhány párt, működhet-e egy ilyen kapcsolat?

"Nem szívesen beszélek erről a barátaimnak sem. Pláne nem hagyom, hogy idegenek ítélkezzenek a kapcsolatunk felett" - mondta az egyik pár férfi tagja, míg három másik pár csak álnéven és kép nélkül vállalta történetét.

Párban, egyre közelebb
Anna és Richárd a húszas éveik végén jártak és három éve kényszerültek a se veled, se nélküled kapcsolatra.

"Mindig nagyon függetlenek voltunk, nem lógtunk soha egymás nyakán. Akkor sem, ha szórakozni mentünk. Többször előfordult, hogy külön nyaraltunk, megvan a saját baráti társaságunk és érdeklődési körünk. Szeretjük egymást, de sosem éreztük szükségét, hogy folyton együtt legyünk" - mondta Anna.

"Mindkettőnk munkája nagyon időigényes, gyakran túlórázunk. Imádom a hivatásomat és pont az az egyik oka, hogy szeretem Annát, hogy mindig olyan önálló" - tette hozzá Richárd.

A pazar esküvő után mindenki arra számított, hogy eladják saját lakásukat és összeköltöznek, ám Anna megtartotta kis lakását a főváros környéki településen, Richárd pedig továbbra is saját, fővárosi lakásában élt.

"Persze, mindenki furcsának vélte a helyzetet. Ám ha Ricsihez költöztem volna, valószínűleg akkor sem találkoztunk volna többet, mint így. Minden hétvégét együtt töltöttünk és napi kétszer-háromszor beszélünk. Szerintem sokkal jobb, szorosabb a kapcsolatunk, mint néhány olyan házaspárnak, akik nap mint nap találkoznak" - mesélte Anna.

"Alig vártam a hétvégéket, hogy végre láthassam. Így minden friss és izgalmas maradt" - tette hozzá Ricsi.

Tavaly azonban mégis úgy döntöttek, eladják Anna lakását és vesznek neki egyet a fővárosban. Elhatározták, családot alapítanak.

"Készen állok, mindketten készen állunk. Még mindig keveset találkozunk hét közben, ám nekem egyre fontosabb, hogy egy tető alatt éljünk. Úgy érzem, sosem leszünk az a fajta pár, aki minden percét együtt tölti" - mondta végül Anna.

Családdal, külön, boldogan
Kata és Gábor két gyermekükkel éltek egy fővárostól nem túl messzi, viszonylag nagy településen, mígnem a férfi megkapta álmai állását Budapesten.

"Ez az állás volt a mindene, nem foghattam vissza. Először nem akarta elfogadni az ajánlatot, mert úgy érezte, elsősorban apának kell lennie. Én azonban erősködtem, hogy mondjon igent" - mesélte Kata.

"Mindig igyekszem hamar hazaérni az utolsó munkanapomon, hogy én dughassam ágyba a gyerekeket. Kezdetben nagyon nehéz volt; bűnösnek éreztem magam, mert úgy tűnt, amit teszek, önzőség. Azonban egyszer az idősebb lányom megjegyezte, sokkal kedvesebb és vidámabb vagyok hétvégenként, mint azelőtt" - tette hozzá Gábor, aki hétfőnként reggel utazik Budapestre és péntekenként este tér haza.

Akinek nem sikerül
Néhányan nem maguk választják a részidős házasságot, a gazdasági helyzet kényszeríti őket változtatásra. Ilyen Ági és férje, Tamás esete is.

"Ahol élünk, nincs túl sok munkalehetőség. A férjemnek muszáj volt máshol munkát találnia" - mondja a harmincas évei elején járó Ági, aki a gazdasági válság miatti leépítések egyik áldozata volt.

"Nem tudtam munkát találni a gyermekünk születése után. A férjem csak pizsamában látott, reggel hétre ment dolgozni a fővárosba, és este tízre ért haza. A sok munka teljesen kimerítette, a kapcsolatunk pedig nagyon megromlott. Tudtam, hogy nem az ő hibája, de teljesen elkeseredtem, a kisbabánkat együtt kellett volna nevelnünk, de Tamás sosem volt otthon. Végül úgy döntöttünk, jobb ha elköltözünk, még ha olyan házba is, melyen jelzálog van" - vallotta be Ági.